2022. szeptember 1., csütörtök

Elektromos szívattyú, modern mosópadok stb. - Szemelvények a Facebook csoportbeli bejegyzéseimből

 Sziasztok!

Igen, már nagyon régen nem írtam ide, 
de a facebook-os csoportban folyamatosan jelen vagyok, 
hol a saját nevemen, hol a közösségi profillal válaszolgatok a kérdésekre. 
Mivel egyre többször merülnek fel hosszabb kifejtést igénylő kérdések, 
és az időt, energiát már egyszer rászántam a posztjaim megírására, 
úgy gondoltam, hogy mostantól rendszeresen kimásolom az érdekesebbeket, 
ugyanis egy-egy alválaszként nehezen megtalálhatóak, 
bár a kereső csodákra képes odaát (is). ;)

Kérdés/ felelet fomátumban fogom csak az én válaszaimat kimásolni, a kérdéseket néhol egyszerűsítve!


Kérdés: Jó-e egy 3700GPH elektromos fenékszivattyú lítium akkupakkal?

"Munka akkumulátor kell a hosszú távú működés miatt. 
Alapvetően nem baj, ha tud magasabb vízhozamot, mert a "profibb" felszereléshez egy PWM fordulatszámszabályozó is kelleni fog alaphangon 40A-es ehhez a szivattyúhoz. 
Ezen kívül opcionálisan egy akku töltöttségfigyelő, de legalább mérő, illetve egy Step Up konverter sem árt, ha hosszabb használat a cél, hogy amikor merül a cucc, akkor is megfelelő legyen a motornak a feszültségszint a fordulatszámhoz. 
Az előnye a nagyobb szivattyúnak, hogy elvileg a PWM-el alá kell szabályozni, így a merülés közben picit lehet adni neki kakaót, de a töltésfigyelés az akku élettartama miatt szükséges, hogy ne merítsd túl, miközben a pad etetésére figyelsz."

Kérdés: Létezik-e teszt, hogy a Dunán melyik pad a jobb?

Még arra sem létezik sajnos, hogy mikrobordás gumival, makrobordással, egyéb más bordázással,
lassú, vagy gyors folyású paddal, etető+rostás, vagy végig csúszórostás megoldással lehet-e jobb hatékonyságot elérni. 
És bevallom ezt nem is tartom nagyon lehetségesnek. 
Ugyanis az egyetlen pad, amit majd mindenki ugyanúgy épített, és méreteit tekintve hasonló volt, használatuk is azonos volt, az az ásványi posztó borítású, kézi meringetésű pad. 
A korabeli leírások alapján körülbelül átlagosan 100-125l/h kapacitással bír. 
Ezt nagyjából aki kipróbálta, és tapasztalatot szerzett vele megerősítheti. 
A hatékonysága, ami kizárólag a megfogott és elengedett aranyszemek arányából adódik 90% feletti. 
A modernebb kivitelű padok, melyek közül a legelterjedtebb a mikrobordás gumis felületű megoldások az ásványi pad dupláját, tripláját tudják max. ha jól vannak beállítva, nem túl nagy a vízáram, megfelelően sík a pad, és legalább 50cm széles. 
Ez 250-300l/h kapacitást jelent. A legjobb beállítással cca. 80% körüli a hatékonyság. 
Ez azt jelenti, hogyha ugyanazon a terepen dolgozna a két pad, mindkettő tökéletes beállításokkal, akkor egy 100 szemcsés helyen 1m3-t feldolgozva az egyik megfogna legjobb esetben 0,95g-ot, míg a másik 0,8g-ot, ha rosszabbul van beállítva, akkor 0,7g-ot. 
Viszont, ha időben dolgoznának ugyanannyit, akkor 8-10 óra egy meringetőssel az egy köbméter. 
A gumibordás ugyanezen idő alatt 2-3 köbmétert tud átengedni maximálisan. 
Ha a leglassabb etetési rátát nézzük is a gumibordás ezen idő alatt 1,6-1,4g aranyat adhat, de ha a nagyobb etetést nézzük, akkor 2,1-2,4g-ot a 8 óra alatt. 
Ezek most csak a könnyű számolhatóság miatti számok, és eléggé tág határokon mozgatott mennyiségek. 
Azt hiszem elsőre elegendő arra, hogy lássuk, hogy miért érdemesebb gumis padot használni. 
Emellett a hazavitt sűrítmény kevesebb, és sűrűbb. 
A gumi felület érzéketlen az agyagra, ami a posztós esküdt ellensége. Mellékesként említeném a folyamatos ellátású posztóst. 
Nos, ez az öszvér a kettő között fog, de közelebb a posztós fogási rátához, viszont az etethetősége majdnem eléri a gumis megoldású padét.
 Ez a verzió nem érzékeny az átgördülő kavicsokra, kagylókra, mint a gumis, óvatosabb vízáram kell neki, viszont máshogyan tisztul, mint egy gumis pad. 
Folyamatos vízáramnál is a fejposztó fogja meg az arany 90%-át, tehát senki ne gondolja, hogy a meringetés miatt van ez a jelenség. 
Ez az anyag minőségéből adódik. 
Szóval egy ilyen paddal, ami a gumissal ellentétben csak majdnem fele olyan hosszú kell legyen, nagyjából 4 posztócsíkkal kell lefedni, melyek megfelelő odafigyeléssel órákig etethetőek, majd 3 perc alatt lecserélhetőek, félretehetőek, s később kipucolhatóak... nos ár-érték arányban az egyik legjobban jövedelmező megoldás lehet jól megépítve. 
Nem beszélve arról, hogy kisebb szivattyúteljesítménnyel is jól működtethető, könnyűszerkezetű, kis méretű pad lehet. Negyedjére hagytam a nagy teljesítményű padokat, melyek a hiedelemmel ellentétben messze nem termelnek akkora veszteséget, mint hisszük. 
Nyilván lehet rosszul beállítani a dolgokat, lehet a rostaveszteséget is magasan tartani, ha az ember nem kellő odafigyeléssel tervez, előbb-utóbb a saját szakállán megérzi. 
Mindenesetre vannak a 400-600l/h etetési rátával bíró padok, melyeknek a fogófelülete magasabb bordákkal, különleges mintázattal bírnak, kimondottan nagyobb vízáramhoz. 
Ez utóbbi nagyon fontos dolog, mert erre van tervezve. Tehát azt hisszük, hogy a dunai arany huss, elhagyja a padot, de nem, illetve nem mind. 
A hatékonysági rátájuk valamivel a mikro gumibordás gumié alatt van, de a sokak által emlegetett 50-60%-nál jóval magasabb kihozatalt biztosítanak, ezt szlovák barátaink megerősíthetik, ők használnak ilyeneket. 
Viszont ugye, ha a fenti számoknál maradunk, és baromi kellemes 100-as helyen vagyunk, akkor átlag fél köbméter/h az annyit tesz, hogy 4-5 köbmétert is bedobálhatunk az etetőbe. 
Persze ehhez azért már kell megfelelő méretű jó hozamú partszakasz, kell kitartás, kell kondíció, de ugye csak elméleti dolgokról beszélgetünk, mert Szabó Jani bátyámon kívül egyetlen élő mosót nem ismerek, aki ezzel a sebességgel 4 óránál tovább kint lenne a parton! 
Szóval, ha az a pad csak 70%-ot fog meg, akkor 2,8-3,5g/8-10 h kihozatalt adna. 
Ebből az ismét nem rövid szösszenetből is látszik, hogy érdemleges összehasonlítást nem lehet végezni, 
de ha nem a végleteket nézzük, akkor azt mondhatjuk nagy általánosságban, 
hogy jól beállított modernizált, folyóvizes padokkal 2-3 X több anyagot mozgathatunk meg adott idő alatt. 
A veszteségünk 5% helyett 20%-ra fog ugrani, 
de akkor is befejezhetünk lazán másfél köbmétert 6 óra munkával maximum. 
Ami azért egy jó testmozgás, kellemesen elfáradunk, és viszünk haza aranyat is. 
A fenti kissé fiktív, de könnyen követhető számolást folytatva 1,2g arany lenne a vége, és 2-4 óra munka mínusz, amit pihenéssel, vagy bármi mással tölthetünk. 
Az ennél gyorsabb padok ár-érték arányban jóval combosabb befektetést igényelnek. 
A legolcsóbb a posztós, meringetős, aztán ugyanez szivattyúval, majd a gumibordás és a többi. 
Én elsőre még mindig nem javaslok szivattyús padot, ugyanis a meringetős életérzésnél kevés van megnyugtatóbb, és a legjobb nyugalomban megtapasztalni a föveny/pad viselkedését, viszonyát.

Megjegyzés: A fenti adatok, számok csak fiktív számok. Egy 100 szemcsés lapátpróba a szemek méretétől függően is lehet köbméterenként alapból 0,8g, vagy akár 1,2g is. Kerek számokkal kalkuláltam, hogy könnyebb legyen követni.
A legtöbb part, amit felleltek jóval ezen szám alatt lesz!

Kérdés: Nagy teljesítményű, magas kihozatalú padot szeretnék, és valahogy megfogni a végén a veszteséget is.
Szerinted ez működhet?

El kell tudni engedni a veszteséget! 
Ezt komolyan mondom, ugyanis számolj/ számoljatok utána. 
Feldobni 15%-nyi veszteségnek megfelelő aranytartalmú fövenyt, hogy meglegyen az ásványi pad/gumis pad közt elvesztett mennyiség, az kb. 10-15 perc plusz munkát jelentene egy modern padon. 
A sokféle veszteségből, ami egy padnál lehetséges, én leginkább arra fektetném a hangsúlyt, hogy minél veszteségmentesebb legyen a rosta, ha már innováció. 
Rengeteg arany ugyanis rá sem kerül a padra, és nem azért lesz rossz a kihozatal, mert a felület nem fog!, hanem mert rá sem kerül arra! 
A nagy teljesítményű, magas kihozatalú padról mindig az a kőműves szakikereső hírdetés jut eszembe, miszerint: Nagy munkabírású és munkatapasztalatú, munkájára igényes, gyorsan dolgozó, megbízható szakembert keresek, olcsón! 
Vagy az örök igazságú szakmunkás háromszög: Gyors// Jó// Olcsó - Mert ami jó, és olcsó, az nem gyors. Ami gyors és jó, az nem olcsó. És hát ami gyors, és olcsó az meg általában nem jó.

 

2020. augusztus 3., hétfő

Másfél óra, ha nincs több!

Sziasztok!

Rég írtam, mert időm nem volt írni, 
de sajnos a partra kimenni sem adatott sok, ráadásul, ha lett volna,
akkor épp magas vízzel öblített volt a part.

Azonban múlt hét pénteken visszamentem oda, ahol előtte egy héttel, 
még magas vízállásnál szép jeleket találtam.
A facebook-on ezeket a képeket közzé is tettem akkor.

Szóval vége a munkának, kis pakolás, és start észak felé, de nem túl messzire,
mert hamarosan lemegy a nap.
Már este hat óra elmúlt, hogy el tudtam indulni kifelé.
A pad, amit vittem, egy XPS lapból rögtönzött kísérleti mosásokra kitalált,
könnyű szerkezetes, nem egy túlgondolt szerkezet,
de stabil, sík a felülete, és nem kell hozzá merevítés.

Még lábat sem voltam hajlandó készíteni hozzá, 
így persze másképp állítottam fel a parton is, mint a nagy öregek. 
Merőlegesen a vízre.
A part jó dőlésű volt, egy darab fa, és két féltégla volt az alap.
Megadta a 9-10 fokot.

3 db lópokróc csík volt a fogófelület, és egy buborékfólia darab a rosta alatti csúszó rész.
A rosta... 
Nos, ez egy HEPA filter rácsa, 
kb. 5x10 mm rombusz minta alakú rács.
Vékony alu kerete van, amibe ugyanaz az XPS lemez került fal gyanánt, mint maga a pad.
Két darabka szürke kábelcsatorna tartotta meg a pad tetején a rostát,
ez gyorskötözővel volt a rostán átbújtatva rögzítve.


A láb, amint látható egy gyalult gerenda darab, elől pedig két féltégla lapjával.
Sajnos erről a kép nem sikerült, de azért megmutatom:

 Ennek a padnak a felállítása legalább 2 percet igénybe vett!
:)

A posztókat szépen felhelyezni még ugyanennyi,
meg elegyengetni a műanyagot, hogy a szél ne vihesse el.
Szerintem 5 perc alatt munkára készen állt a rózsaszín szörnyeteg a parton.
:)

A rostába körülbelül 5 lapátnyi anyag fért el kényelmesen úgy,
hogy a meringülőnek használt fekete vödörből zúduló víz még átüsse a kavicsokat.
Később megmértem, kereken 10 liternyi fövenynek felelt meg.
Így nem kellett sokat számolgatni, csak az 5-öket, meg azt, hogy hányszor töltöttem meg a rostát.


Igen dús fövenyt sikerült találni, volt benne magnetit bőven,
amit már az első rostányi föveny átmosásakor tapasztaltam.
Kellett öntözni rendesen, hogy feltisztuljon a posztó.

Ami boldogsággal töltött el, hogy ennek a furcsán mutató lábatlanságnak több előnye volt,
mint hátránya.
A vízben állva alig kellett megemelnem a köpőcét, 
a hosszú nyelet csak alátámasztani kellett, és az pont elérte a rostát.
A hajókra sem volt érzékeny, pedig jött szállodahajó is, meg őrültködő jachtos ezerrel.
Mondjuk akkor felkaptam, 
de csak azért, mert a gumicsizmám megtelt vízzel a hullámoktól, 
és hirtelen úgy megijedtem, hogy belekapaszkodtam a padba, s gyorsan feljebb dobtam.
Ja, mert csak 3,75 kg az egész!

Azt mondják a régi aranymosók, hogy ahol sörét, és vasdarabokat találsz, mosol, az jó hely.
Nos, akkor ez bizonyosan nem volt rossz hely, 
volt itt drótkötéltől, régi ácsszögig (vagy mi ez) minden.


Gyorsan telt az idő, a túlparton nagyon jól érezték magukat az emberek, 
még zenebona is hallatszott valami arra alkalmas dobozból.
Több kishajó, csónak is lassított a rózsaszín szörnyet meglátva, 
vagy lehet, hogy a 193 cm-es fekete ruhában bőszen meringülő aranymosóra figyeltek fel!?
Nem tudom, 
de volt egy fiatalember, aki még át is szörfözött a túlpartról, 
majd aztán hamar vissza is evezett.
Nem szólt semmit.
Én meg csak meringettem.

Aztán már kezdett rámsötétedni, és nem akartam teljesen a szúnyogok lakomájává válni, 
szóval összeszedtem a dolgaimat.

A rögtönzött sajtárban, 
ami egy 16 literes diszperzites vödör volt, szépen kiöblítettem a posztócsíkokat.
Leöblögettem róla a nagyon zavaros, agyagosabb vízzel együtt a növényi gyökérdarabkákat, 
és szép, sötét anyag maradt vissza.



Sajnos tovább nem tudtam tisztítani, pedig a himba is ott volt az autóban!
Próbáltam valami értelmes képet készíteni arról gyorsan, 
hogy pár lögybölés után mit mutat ez az anyag a tálban, 
de nem volt túl sikeres a mutatványom fél kézzel, 
miközben inkább csaptam volna mindenhová a szúnyogokra, de talán látszik valami.


A tisztítást 'egyszercsak' otthon, nyugodt körülmények között megejtem.
Most örültem ennek a másfél órácskának is, amit nyugodt körülmények között tölthettem el egyedül, 
távol a várostól, munkától, stressztől.
Csak a part, és én, mint két jóbarát!

Remélem mihamarabb újra találkozunk!


BLAtti