2013. július 25., csütörtök

Higanyos kinyerési eljárás (foncsorítás)

Foncsorítás
A régmúlt időkben a jobb kihozatal és a gyorsabb eljárás érdekében higanyt alkalmaztak.
A higany amalgámot képez az apró aranyszemcsékkel (az ezüsttel is) és magába fogadja azokat.
Őseink a feldúsított fekete "homokot" kezelték higannyal.
A dúsítás minőségétől függött, hogy mennyi higanyra volt szükség a teljes aranymennyiség kinyeréséhez.
A profi aranyászok már a padon megkezdték az elődúsítás folyamatát úgy, hogy a munka végeztével, mielőtt leszedték a posztókat, nagyobb mennyiségű vízzel öntözték meg a saroglyát, majd a saroglyát levéve már a padra engedték közvetlenül a vizet.
Így a vörös homokot teljesen el tudták tüntetni!
Az általuk feldolgozásra szánt anyag fekete volt.
Amennyiben volt elég idejük, akkor kiszárították ezt a dúsítmányt, mégpedig úgy, hogy szétterítették és szélvédett helyen a napon megszárították.
Ezután mágnessel kezelték és kivonták a mágnesezhető fekete szemcsék nagy részét.
Ezt többször ismételve azt is megakadályozhatták, hogy az összegyűlő mágnesezhető szemcsék ne ragadjanak magukkal értékes aranyszemeket is.
Ezután már csak töredéknyi higanyra volt szükség, ellentétben a parton kifoncsorított anyaghoz képest.
Alapvetően 1 rész anyaghoz 4 rész higanyt öntöttek és jól összegyúrták, míg az összes aranyszemcsét be nem vonta az ezüstszínű higany.
Ezt egy külön tálban végezték, amit soha, semmi másra nem használtak, hiszen például zsír még a legkisebb mennyiségben is az apró aranyszemcsék "ellensége".
 A higanygömböcskéket körkörös mozdulatokkal összeterelik, míg az összes egy anyaggá nem áll össze.
Ezután többszöri öblítéssel, óvatosan eltávolították a be nem fogadott anyagokat, valamint az elhasználódott higanyt, ami már nem áll össze az amorf alakú higany nagyobb részével.
A maradék anyagot puha szarvasbőrbe, vagy sűrű szövésű szövetbe (pld.: angin) tették és cukorspárgával, vagy egyszerűen kézzel erősen összefogták és lassan, de határozottan elkezdték tekerni, hogy a higanyt kiszorítsák az így létrehozott tasakból. Sokszor préselték is, hogy a lehető legkevesebb higany maradjon az aranyban.
Ezután legtöbbször egy leginkább kis fejű, hosszú nyelű, merőkanálra emlékeztető
égetőkanálba tették, tüzet raktak és a parázsra téve kipárologtatták, kiégették belőle a higanyt.
Többen kivájt téglába.
Ügyeltek rá, hogy a szél a hátuk mögül fújjon, hogy még véletlenül se lélegezzék be a mérgező higanygőzöket.
(A higany szobahőmérsékleten folyékony halmazállapotú és mint minden folyadék párolog. 
Ez így van melegítés nélkül is!!! 
Tehát a foncsorítás hosszadalmas folyamata közben sem árt az óvatosság.)
A kiégett cipó formájú anyag már visszanyerte sárga színét, de fényét nem.
Ezt csak savazás (sósav) után nyerte vissza.
Ez a cipó a hevítés hőfokától függően sima felületű, vagy darabos, szivacsos.
Az így nyert arany, nem tiszta arany.
Különböző mértékben tartalmazhat ezüstöt, platinát, egyéb ötvöző fémeket,
a származási helytől függően.
Az higanyos arany kinyerés helyett használjuk inkább a rozsdás vaslapos szinítést, vagy az újabb keletű Miller asztalt.
Az ezekkel nyert arany sokkal tisztább, mint az amalgámos.