2013. augusztus 20., kedd

Mintázás, lapátpróba, aranynézés

Először is azt kell tisztáznunk, hogy mit is jelentenek ezek a fogalmak.
Mintázás: Egy adott terület, partszakasz módszeres feltérképezését jelenti az aranyszemek számát illetően.
Lapátpróba, aranynézés: Régebben a mintázás során vett próbaföveny letisztázását égetett felületű falapáttal végezték. Ez volt a lapátpróba, melynek végkifejlete volt az aranyszemek számolása.
Az aranynézés evvel szoros összefüggésben az aranyszemek felismerését, 
illetve ennek a tudásnak az elsajátítását jelenti. 
Ehhez nem elég otthon ülve elméletben megtanulni a fogásokat, nézni az aranyszemekről elérhető képeket, mert a terepen az első "tálazás" után felkiált az ilyen kezdő,
ha csillogó, a vízzel könnyen sodródó szemeket talál.
Aztán neki is keseredik, mikor rájön., vagy felvilágosítjuk, hogy csak csillám.

Nos, hogyan is kezdjünk neki, ha tényleg komolyan gondoljuk az aranymosást?
Kinézzük a területet az eddig tanultak alapján:
A föveny színéből, a terület lejtésszögéből, 
a partvonal elhelyezkedéséből már látjuk, hogy jó lehet a hely. 
Mit tegyünk? 
Fogjuk a lapátunkat, vagy aranymosó tálunkat és a meredek, legfelső partfal tövéből vegyünk mintát, széreljük ki és számoljuk meg a szemeket, majd jegyezzük le.
Ezután kövessük a visszavonult víz útját lefelé és legalább 2 méterenként, (de jobb, ha sűrűbben) ismételjük meg a procedúrát. Minimálisan a visszavonuló víz által hátrahagyott "övek" mentén.
(Én méterenként szoktam, főleg a nagyon lapos területeken, mert a víz visszavonulásával nagyobb területről tűnik el a szérelő hullám, így akadhatnak értéktelen sávok is!)
Minden esetben jegyezzük fel az eredményeket, és ismételjük a parton hosszában legalább 5, 
legfeljebb 10 méterenként. 
Erre azért van szükség, mert a part körvonala elég változékony, míg az egyik helyen dúsulás van egy kiálló föveny halmon, a másik oldalán lehet semmi értékelhető nem lesz. 

Általánosságban elmondható, hogy 20 négyzetméterről kupacoljuk az anyagot 5 cm rétegvastagságban, ami 1 köbméternek felel meg. 

Amennyiben a réteg vékonyabb, vastagabb, természetesen változhatnak a számok!

Ez, széles partot figyelembe véve lehet akár 3 méter felfelé, és majd 7 méter széles, vagy ha úgy ítéljük meg, akár 5 méter felfelé és 4 méter széles terület. 
Ehhez viszont tudnunk kell a területünk eloszlását.
Ezért kell mintázni!!!
Tudom, most sokan legyintenek, hogy ahol találunk, és fekete a föveny, 
ott a csíkot követve ugyanúgy találni fogunk aranyat. 
Ez igaz, vagy igaz lehet, de nem csak azt a csíkot szántjuk fel! 
Ki akar több 10 méterről kupacolni sok tonnányi anyagot? 
Nem beszélve arról, hogy magasabb vízállásnál is szeretnénk űzni a mesterséget,
 akkor tisztában kell lennünk a hely adottságaival,
hogy vissza tudunk-e menni később is például.
Aki megspórolja az elején ezt a hosszadalmas munkát, annak csak adhoc módon lesz szerencséje,
 és sosem lehet biztos benne, hogy mennyi aranyat fog hazavinni akkor sem, ha a területet jól ismeri.

Ha lesz egy ilyen saját térképünk az adott partszakaszról, akkor biztosak lehetünk benne, 
hogy amennyiben az aranyász etikettben leírt módon hagyjuk a terepet, akkor következő áradáskor a folyó "termővé" teszi nekünk a "felszántott" parcelláinkat. 
Azaz megműveltük a partot.
Nem mellesleg, ha fiaink is hódolnának ennek a szakmának, akkor kész, titkos információkkal láthatjuk el a későbbiekben! :)

A nagy Amerikanizálódás útjára léptünk mi is, főleg mióta az aranyász mesterség kihalni látszott a századvégen kis hazánkban és a környező, elcsatolt területeken.
Az internet adta lehetőségeket kihasználva a különböző gyártók, feltalálók elhalmozták az embereket a jó, vagy kevésbé jó aranyász kellékekkel, 
köztük az aranymosó tállal, tányérral, vagy ahogyan odaát nevezik PAN-nel. 
Ezek szépen be is gyűrűztek kis hazánkba és ma már mindenki ilyen tálakat kíván magának vásárolni a dunai, drávai, tiszai aranyászáshoz.


El sem tudják képzelni másképp a kezdeteket, holott a régiek nagyon is jól tudták, 
hogy folyóink aranyához valami egyszerűbb, és gyorsabb eszköz kell, 
ami alkalmasabb a néhány 10- néhány 100 mikron méretű aranylemezkékhez. 
Igaz, hogy ezeket mindig maguk készítették el, vagy fafaragó mestert kértek meg az elkészítésükre, azonban mind a mai napig az alábbi képen jobb felső sarokban látható tál 
(vagy valami nagyon hasonló) az, 
ami a leggyorsabban és a legmegbízhatóbban használható.
Persze rengeteg gyakorlás után.


Ezen megint sokan fennakadhatnak majd, de amikor a HEX GOLD PAN-t összevetettem
egy saját készítésű, a régi (jobb felső) fatálra hasonlító, bár attól görbületében eltérő tállal, akkor meglepetésemre fele annyi idő alatt, teljesen tisztára(!)mostam a mintámat.
Ez azért is meglepő volt, mert a HEX PAN-t igen sokszor használtam már és a kezemben van a használata, míg evvel a saját készítésűvel csak ismerkedtem, és a tulajdonságait próbálgattam.
Szóval én csak bátorítani tudok mindenkit, hogy mindenki csináljon szérkét a saját kezére és próbálja ki!

(Kicsit elkalandoztam, de ez is a blog írásának lényege, szépsége, hogy írás közben jutnak az ember eszébe a dolgok.)

A hagyományos lapátpróba kivitelezéséhez, ha valaki még szeretné alkalmazni ezt a módszert, akkor a következő lépéseket érdemes követnie:
1. vegyünk egy fél lapátnyi fövenyt a lapátra. (javaslom, hogy kb. egy litert, mert így biztosabban tudunk majd számolgatni)
2. merítsük lassú folyású vízbe óvatosan, folyásiránynak háttal, hogy a buborékok eltávozhassanak, és jól átázzon a mintánk.
3. apró előre-hátra mozgatással rázzuk síkban a lapátunkat, hogy az anyag neheze leülepedhessen
4. a szétterülő és könnyebb részeket, a rázást abbahagyva(!) csak a vizet óvatosan mozgatva öblíthetjük le óvatosan a felszínről.
5. ismételjük a rázást, és az öblítést, mindvégig síkban tartva a lapátot, néha a nyél végét ritmikusan megütögetve, míg a legvégső fekete anyagot nem látjuk, és az aranyat.
6. a lapátot előre felé nagyon enyhén megdöntve tartsuk és óvatosan, lassan merítsük a vízbe, majd lassan emeljük ki. Vízszintesbe állítva ütögessük a nyél végét, hogy az aranyszemek feljebb kússzanak, majd ismételjük az enyhébb öblítést. Evvel a víz a lapátról lassanként lesodorja a fekete szemcséket is
 A felületi egyenetlenségekben megkapaszkodva visszamarad a tiszta arany
7. számoljuk meg a szemeket, és gyűjtsük be.


Tállal történő mintázáshoz a videótárban lesznek segédletek, de egy alapvető leírást itt is közzéteszek.
A kezdő lépések 1-2. a lapátpróbához hasonlatosak, de a tál alakjától, gátjai nagyságától, kiképzésétől függnek a tisztítás további lépései.
Általában a gátak a tőlünk távolabb eső részen kell legyenek.
Kerek alapú tálra vonatkoznak a továbbiak.
3. a tálat síkban körbe-körbe, majd oldalirányba rázzuk, így ülepítsük a fövenyt.
4. hagyjuk visszatömörödni az anyagot, és az átlátszatlan zagyot öntsük le a tálból a gátakon keresztül.
5. merítsünk új vizet a gátak felől, és rázzuk a tálat a 3. lépésben leírtaknak megfelelően, majd ismét hagyjuk ülepedni, és öntsük le a könnyű részeket. Nagyobb kavicsokat kézzel szedjük, sodorjuk ki a tálból.
6. döntsük meg a tálat enyhén, és mozgassuk oldalirányban, rázzuk a legmélyebb pont felé az anyagot
7. pillanatnyi ülepedést követően egy nagyobb dőlésszög mellett a félkörívben rakódott, a tál széléhez közelebb eső felét öblítsük úgy, hogy a tálat függőlegesen lemerítjük a víz alá, majd felemeljük. Más mozgást nem végzünk vele!
8. öblítés után visszadöntve a tálat rázzuk oldalirányban, és ülepítjük, majd ismét magasabb dőlésszöget adva a tálnak, csak merítve mossuk a kialakult félkörív tál széléhez közelebb eső felét.
9. mindezt addig folytatjuk, míg csak éppen hogy egy fél diónyi sötét anyag marad a tálban.
10. a teljes mennyiséget a tál sarokvonalába rázzuk, ütögetjük ezt az anyagot
11. leöntjük róla a víz nagy részét, csak annyit hagyunk a tálban, hogy éppen ellepje a teljes kerek felületet.
12. a tálat ezután körbe-körbe döntögetve, a vizet ritmikus, öblítő forgásra bírjuk és mossuk vele az összeütögetett anyagot körről-körre. Nem folyamatos kőrözést végzünk, hanem ritmikusan egyet-egyet.
13. a szemeknek sodródniuk kell a vízzel és a leglomhább, leglassabb anyagként az aranynak kell maradnia a sarokrésznél a forgatásnak ellenkező irányban a megnyúlt ásványcsík mögött, utoljára.
(van, hogy a tálat megdöntve, egyik irányból ütögetnünk kell, hogy a vízzel együtt megkezdődjön az elválasztódás egy-egy sűrűbb anyag esetén)
14. a megtisztított aranyat számoljuk, és gyűjtsük be.

Az aranynézést elég nehéz definiálni írásban.
 Ami biztos, hogy az utolsó szemcsék, amiket a tálban meglátunk és minden irányból csillogó, 
sárga apró szemek, melyek a legnehezebben mozdulnak, vagy éppen állnak a lapátban, tálban
azok az aranyszemcsék.