2013. augusztus 20., kedd

Mintázás, lapátpróba, aranynézés

Először is azt kell tisztáznunk, hogy mit is jelentenek ezek a fogalmak.
Mintázás: Egy adott terület, partszakasz módszeres feltérképezését jelenti az aranyszemek számát illetően.
Lapátpróba, aranynézés: Régebben a mintázás során vett próbaföveny letisztázását égetett felületű falapáttal végezték. Ez volt a lapátpróba, melynek végkifejlete volt az aranyszemek számolása.
Az aranynézés evvel szoros összefüggésben az aranyszemek felismerését, illetve ennek a tudásnak az elsajátítását jelenti. Ehhez nem elég otthon ülve elméletben megtanulni a fogásokat, nézni az aranyszemekről elérhető képeket, mert a terepen az első "tálazás" után felkiált az ilyen kezdő,
ha csillogó, a vízzel könnyen sodródó szemeket talál.
Aztán neki is keseredik, mikor rájön, hogy csak csillám.

Nos, hogyan is kezdjünk neki, ha tényleg komolyan gondoljuk az aranymosást?
Kinézzük a területet. 
A föveny színéből, a terület lejtésszögéből, 
a partvonal elhelyezkedéséből már látjuk, hogy jó lehet a hely. Mit tegyünk? 
Fogjuk a lapátunkat, vagy aranymosó tálunkat és a meredek, legfelső partfal tövéből vegyünk mintát, széreljük ki és számoljuk meg a szemeket, majd jegyezzük le.
Ezután kövessük a visszavonult víz útját lefelé és legalább 2 méterenként ismételjük meg a procedúrát.
(Én méterenként szoktam, főleg a nagyon lapos területeken, mert a víz visszavonulásával nagyobb területről tűnik el a szérelő hullám, így akadhatnak értéktelen sávok is!)
Minden esetben jegyezzük fel az eredményeket és ismételjük a parton hosszában legalább 5, legfeljebb 10 méterenként. Erre azért van szükség, mert a part körvonala elég változékony, míg az egyik helyen dúsulás van egy kiálló föveny halmon, a másik oldalán lehet semmi értékelhető nem lesz. Általánosságban elmondható, hogy 20 négyzetméterről kupacoljuk az anyagot 5 cm rétegvastagságban, ami 1 köbméternek felel meg. Amennyiben a réteg vastagabb, természetesen változhatnak a számok.
Ez, széles partot figyelembe véve lehet akár 3 méter felfelé, és majd 7 méter széles, vagy ha úgy ítéljük meg, akár 5 méter felfelé és 4 méter széles terület. 
Ehhez viszont tudnunk kell a területünk eloszlását.
Tudom, most sokan legyintenek, hogy ahol találunk és fekete a föveny, 
ott a csíkot követve ugyanúgy találni fogunk aranyat. 
Ez igaz, de nem csak azt a csíkot szántjuk fel! Ki akar több 10 méterről kupacolni sok tonnányi anyagot? Nem beszélve arról, hogy magasabb vízállásnál is szeretnénk űzni a mesterséget,
 akkor tisztában kell lennünk a hely adottságaival,
hogy vissza tudunk-e menni később is.
Aki megspórolja az elején ezt a hosszadalmas munkát, annak csak adhoc módon lesz szerencséje és sosem lehet biztos benne, hogy mennyi aranyat fog hazavinni.
Ha lesz egy ilyen térképünk az adott partszakaszról, akkor biztosak lehetünk benne, 
hogy amennyiben az aranyász etikettben leírt módon hagyjuk a terepet, akkor következő áradáskor a folyó "termővé" teszi nekünk a "felszántott" parcelláinkat. 

A nagy Amerikanizálódás útjára léptünk mi is, főleg mióta az aranyász mesterség kihalni látszott a századvégen kis hazánkban és a környező, elcsatolt területeken.
Az internet adta lehetőségeket kihasználva a különböző gyártók, feltalálók elhalmozták az embereket a jó, vagy kevésbé jó aranyász kellékekkel, 
köztük az aranymosó tállal, tányérral, vagy ahogyan odaát nevezik PAN-nel. 
Ezek szépen be is gyűrűztek kis hazánkba és ma már mindenki ilyen tálakat kíván magának vásárolni a dunai, drávai, tiszai aranyászáshoz.


El sem tudják képzelni másképp a kezdeteket, holott a régiek nagyon is jól tudták, 
hogy folyóink aranyához valami egyszerűbb és gyorsabb eszköz kell, 
ami alkalmasabb a néhány 10- néhány 100 mikron méretű aranylemezkékhez. 
Igaz, hogy ezeket mindig maguk készítették el, vagy fafaragó mestert kértek meg az elkészítésükre, azonban mind a mai napig az alábbi képen jobb felső sarokban látható tál 
(vagy valami nagyon hasonló) az, 
ami a leggyorsabban és a legmegbízhatóbban használható.


Ezen megint sokan fennakadhatnak majd, de amikor a HEX GOLD PAN-t összevetettem
egy saját készítésű, a régi (jobb felső) fatálra hasonlító, bár attól görbületében eltérő tállal, akkor meglepetésemre fele annyi idő alatt, teljesen tisztára(!)mostam a mintámat.
Ez azért is meglepő volt, mert a HEX PAN-t igen sokszor használtam már és a kezemben van a használata, míg evvel a saját készítésűvel csak ismerkedtem, és a tulajdonságait próbálgattam.
Szóval én csak bátorítani tudok mindenkit, hogy mindenki csináljon szérkét a saját kezére és próbálja ki!

(Kicsit elkalandoztam, de ez is a blog írásának lényege, szépsége, hogy írás közben jutnak az ember eszébe a dolgok.)

A hagyományos lapátpróba kivitelezéséhez, ha valaki még szeretné alkalmazni ezt a módszert, akkor a következő lépéseket érdemes követnie:
1. vegyünk egy fél lapátnyi fövenyt a lapátra.
2. merítsük lassú folyású vízbe óvatosan, folyásiránynak háttal, hogy a buborékok eltávozhassanak és jól átázzon a mintánk.
3. apró előre-hátra mozgatással rázzuk síkban a lapátunkat, hogy az anyag leülepedhessen
4. a szétterülő és könnyebb részeket, a rázást abbahagyva öblíthetjük le óvatosan a felszínről.
5. ismételjük a rázást és az öblítést, mindvégig síkban tartva a lapátot, míg a legvégső fekete anyagot nem látjuk és az aranyat.
6. a lapátot előre felé nagyon enyhén megdöntve tartsuk és óvatosan, lassan merítsük a vízbe, majd lassan emeljük ki. Evvel a víz a lapátról lassanként lesodorja a fekete szemcséket, mint a partról a hullámok és a felületi egyenetlenségekben megkapaszkodva visszamarad a tiszta arany
7. számoljuk meg a szemeket és gyűjtsük be.


Tállal történő mintázáshoz a videótárban lesznek segédletek, de egy alapvető leírást itt is közzéteszek.
A kezdő lépések 1-2. a lapátpróbához hasonlatosak, de a tál alakjától, gátjai nagyságától, kiképzésétől függnek a tisztítás további lépései.
Kerek alapú tálra vonatkoznak a továbbiak.
3. a tálat síkban körbe-körbe és oldalirányba a gátak irányában rázzuk, így ülepítsük a fövenyt.
4. hagyjuk ülepedni az anyagot és az átlátszatlan zagyot öntsük le a tálból a gátakon keresztül.
5. merítsünk új vizet és rázzuk a tálat a 3. lépésben leírtaknak megfelelően, majd ismét hagyjuk ülepedni és öntsük le a könnyű részeket.
6. öntsük meg a tálat enyhén és mozgassuk körívben, rázzuk a legmélyebb pont felé az anyagot
7. pillanatnyi ülepedést követően egy nagyobb dőlésszög mellett a félkörívben rakódott, a tál széléhez közelebb eső felét öblítsük úgy, hogy a tálat lemerítjük a víz alá, majd felemeljük. Más mozgást nem végzünk vele.
8. öblítés után visszadöntve a tálat rázzuk és ülepítjük, majd ismét magasabb dőlésszöget adva a tálnak, csak merítve mossuk a kialakult félkörív elülső felét.
9. mindezt addig folytatjuk, míg csak éppen hogy egy fél diónyi sötét anyag marad a tálban.
10. a teljes mennyiséget a tál sarokvonalába rázzuk, ütögetjük ezt az anyagot
11. leöntjük róla a vizet, csak annyit hagyunk a tálban, hogy éppen ellepje a teljes kerek felületet.
12. a tálat ezután körbe-körbe döntögetve, a vizet  forgásra bírjuk és mossuk vele az összeütögetett anyagot körről-körre.
13. a szemeknek sodródniuk kell a vízzel és a leglomhább, leglassabb anyagként az aranynak kell maradnia a sarokrésznél utoljára.
(van, hogy a tálat megdöntve ütögetnünk kell, hogy a vízzel együtt megkezdődjön az elválasztódás egy-egy sűrűbb anyag esetén)
14. a megtisztított aranyat számoljuk és gyűjtsük be.

Az aranynézést elég nehéz definiálni írásban.
 Ami biztos, hogy az utolsó szemcsék, amiket a tálban meglátunk és minden irányból csillogó, 
sárga apró szemek, melyek a legnehezebben mozdulnak, vagy éppen állnak a lapátban, tálban
azok az aranyszemcsék.