2020. augusztus 3., hétfő

Másfél óra, ha nincs több!

Sziasztok!

Rég írtam, mert időm nem volt írni, 
de sajnos a partra kimenni sem adatott sok, ráadásul, ha lett volna,
akkor épp magas vízzel öblített volt a part.

Azonban múlt hét pénteken visszamentem oda, ahol előtte egy héttel, 
még magas vízállásnál szép jeleket találtam.
A facebook-on ezeket a képeket közzé is tettem akkor.

Szóval vége a munkának, kis pakolás, és start észak felé, de nem túl messzire,
mert hamarosan lemegy a nap.
Már este hat óra elmúlt, hogy el tudtam indulni kifelé.
A pad, amit vittem, egy XPS lapból rögtönzött kísérleti mosásokra kitalált,
könnyű szerkezetes, nem egy túlgondolt szerkezet,
de stabil, sík a felülete, és nem kell hozzá merevítés.

Még lábat sem voltam hajlandó készíteni hozzá, 
így persze másképp állítottam fel a parton is, mint a nagy öregek. 
Merőlegesen a vízre.
A part jó dőlésű volt, egy darab fa, és két féltégla volt az alap.
Megadta a 9-10 fokot.

3 db lópokróc csík volt a fogófelület, és egy buborékfólia darab a rosta alatti csúszó rész.
A rosta... 
Nos, ez egy HEPA filter rácsa, 
kb. 5x10 mm rombusz minta alakú rács.
Vékony alu kerete van, amibe ugyanaz az XPS lemez került fal gyanánt, mint maga a pad.
Két darabka szürke kábelcsatorna tartotta meg a pad tetején a rostát,
ez gyorskötözővel volt a rostán átbújtatva rögzítve.


A láb, amint látható egy gyalult gerenda darab, elől pedig két féltégla lapjával.
Sajnos erről a kép nem sikerült, de azért megmutatom:

 Ennek a padnak a felállítása legalább 2 percet igénybe vett!
:)

A posztókat szépen felhelyezni még ugyanennyi,
meg elegyengetni a műanyagot, hogy a szél ne vihesse el.
Szerintem 5 perc alatt munkára készen állt a rózsaszín szörnyeteg a parton.
:)

A rostába körülbelül 5 lapátnyi anyag fért el kényelmesen úgy,
hogy a meringülőnek használt fekete vödörből zúduló víz még átüsse a kavicsokat.
Később megmértem, kereken 10 liternyi fövenynek felelt meg.
Így nem kellett sokat számolgatni, csak az 5-öket, meg azt, hogy hányszor töltöttem meg a rostát.


Igen dús fövenyt sikerült találni, volt benne magnetit bőven,
amit már az első rostányi föveny átmosásakor tapasztaltam.
Kellett öntözni rendesen, hogy feltisztuljon a posztó.

Ami boldogsággal töltött el, hogy ennek a furcsán mutató lábatlanságnak több előnye volt,
mint hátránya.
A vízben állva alig kellett megemelnem a köpőcét, 
a hosszú nyelet csak alátámasztani kellett, és az pont elérte a rostát.
A hajókra sem volt érzékeny, pedig jött szállodahajó is, meg őrültködő jachtos ezerrel.
Mondjuk akkor felkaptam, 
de csak azért, mert a gumicsizmám megtelt vízzel a hullámoktól, 
és hirtelen úgy megijedtem, hogy belekapaszkodtam a padba, s gyorsan feljebb dobtam.
Ja, mert csak 3,75 kg az egész!

Azt mondják a régi aranymosók, hogy ahol sörét, és vasdarabokat találsz, mosol, az jó hely.
Nos, akkor ez bizonyosan nem volt rossz hely, 
volt itt drótkötéltől, régi ácsszögig (vagy mi ez) minden.


Gyorsan telt az idő, a túlparton nagyon jól érezték magukat az emberek, 
még zenebona is hallatszott valami arra alkalmas dobozból.
Több kishajó, csónak is lassított a rózsaszín szörnyet meglátva, 
vagy lehet, hogy a 193 cm-es fekete ruhában bőszen meringülő aranymosóra figyeltek fel!?
Nem tudom, 
de volt egy fiatalember, aki még át is szörfözött a túlpartról, 
majd aztán hamar vissza is evezett.
Nem szólt semmit.
Én meg csak meringettem.

Aztán már kezdett rámsötétedni, és nem akartam teljesen a szúnyogok lakomájává válni, 
szóval összeszedtem a dolgaimat.

A rögtönzött sajtárban, 
ami egy 16 literes diszperzites vödör volt, szépen kiöblítettem a posztócsíkokat.
Leöblögettem róla a nagyon zavaros, agyagosabb vízzel együtt a növényi gyökérdarabkákat, 
és szép, sötét anyag maradt vissza.



Sajnos tovább nem tudtam tisztítani, pedig a himba is ott volt az autóban!
Próbáltam valami értelmes képet készíteni arról gyorsan, 
hogy pár lögybölés után mit mutat ez az anyag a tálban, 
de nem volt túl sikeres a mutatványom fél kézzel, 
miközben inkább csaptam volna mindenhová a szúnyogokra, de talán látszik valami.


A tisztítást 'egyszercsak' otthon, nyugodt körülmények között megejtem.
Most örültem ennek a másfél órácskának is, amit nyugodt körülmények között tölthettem el egyedül, 
távol a várostól, munkától, stressztől.
Csak a part, és én, mint két jóbarát!

Remélem mihamarabb újra találkozunk!


BLAtti